Többek között erre a kérdésre is keressük a választ az NKFI Hivatal által támogatott „Növényi terjedés új útvonalai - Vonalas létesítmények és emberi magterjesztés szerepe a tájléptékű biodiverzitás kialakításában” című projektben (NKFI FK 124404).
A projekt egyik célja, hogy alaposabban megismerjük az ember magterjesztésben betöltött szerepét. A magterjesztés ezen fajtája, különösen az emberi ruházaton, illetve járműveken megtapadó magok terjedése napjainkban az emberi mobilitás növekedésével egyre nagyobb szerepet kap (Mount & Pickering 2009, Pickering & Mount 2010). Földünkön az úthálózat már több mint 64 millió kilométer hosszúságú (van der Ree et al. 2015). Ez a kiterjedt úthálózat földrajzilag távoli régiók és eltérő élőhelyek között teremt kapcsolatot, lehetőséget adva a növényfajoknak arra, hogy az ember közvetítésével új élőhelyekre terjedjenek.
Az emberi magterjedéssel kapcsolatos első elővizsgálatunkat idén nyáron indítottuk el. Vizsgálatunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e esélyük a ruháinkon megtapadó magoknak mosást követően kicsírázni, és lakóhelyünk közelében megtelepedni. Terepen töltött napok után minden bizonnyal sok ökológus megfigyelte, hogy a kimosott terepruhák, zoknik is tele vannak magokkal – viszont mindezidáig igen keveset tudunk arról, van-e ezeknek a magoknak esélye kicsírázni és megtelepedni. Ezzel kapcsolatos igen érdekes megfigyelésünk is motiválta vizsgálatunkat: debreceni erkélyünkön, ruhaszárítónk alól a betonfelület kis repedéséből sáfrányos imola (Centaurea solstitialis) csírázását figyeltük meg. Ezen védett növényfaj kimosott ruhánkról kipergő magja nem csak hogy ki tudott csírázni egy városi lakás erkélyén, hanem a példány virágot és magokat is hozott.
Vizsgálatunkban első körben 19 növényfaj magjait gyűjtöttük be, olyan fajokét, amelyek magjai ragadósak, horgas szőrökkel vagy szálkával rendelkeznek. Ezek a morfológiai jellegek az állatok általi magterjedést (epi-zoochoria) és az ember általi magterjedést is segítik. A magokat 3 féle mosási kezelésnek vetettük alá: csak vízzel, környezetbarát mosódióval illetve mosószerrel mostuk őket 30 és 60 fokon. Mosást követően elvetettük őket a kezeletlen kontroll magokkal együtt. A csíráztatási projekt eredményeiről rendszeresen beszámolunk majd a blogon. Először a projekt elindításáról mutatunk be néhány képet az alábbiakban.
Ilyen kis zsákokban mostuk ki a magokat. Minden zsákban 25 darab egy fajba tartozó mag található, fajonként és kezelésenként 5 ismétléssel dolgoztunk. Ez összesen 570 zsákocskát jelentett – a rengeteg varrásért külön köszönet Kiss Rékának és Lukács Katalinnak!
Életképek a magvetésről és az elindított kísérlet. Köszönjük mindenkinek, aki rengeteget dolgozott a kísérlet elindításában a maggyűjtéstől a válogatáson át a vetésig.
A fedélrozsnok (Bromus tectorum) magja, amely a 30 fokos mosást követően rögtön csírázni kezdett.
A keményhéjú keserű édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) és közönséges bojtorján (Arctium lappa) magjai a 60 fokos mosást követően. A képeken látható, hogy voltak olyan magok, amelyek már a mosógépből kivéve csírázni kezdtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése