A Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete és az MTA Ökológiai Kutatóközpont 2017. október 13-án rendezte meg a 6. Kvantitatív Ökológiai Szimpóziumot. A szimpózium témája a jelleg-alapú módszerek alkalmazása az ökológiában volt. A konferencián 19 gondolatébresztő előadást hallhattunk és 6 posztert tekinthettünk meg. A konferencia programja és absztraktkötete itt érhető el.
A konferencián az alábbi előadást mutattam be:
Deák Balázs, Valkó Orsolya, Török Péter, Kelemen András, Tóthmérész Béla: Terjedés és perzisztencia – Milyen növényi traitek segítik a túlélést izolált szárazgyepekben?
Összefoglaló
A szárazgyepi élőhelyszigetek fajkészletét elsősorban a tájszerkezet és az élőhely abiotikus jellemzői határozzák meg, melyek a fajok terjedési és perzisztencia traitjein keresztül fejtik ki hatásukat. Vizsgálatunk során az izoláció (táji filter), valamint a lejtőszög, fásszárú borítás és emberi zavarás (élőhelyi filter) hatását vizsgáltuk kunhalmokon élő specialista növényfajok fajszámára és borítására. Összesen 83 gyeppel borított halom növényzetét mértük fel a Tiszántúlon. Az izolációt a kedvezőtlen élőhelyek (szántók, erdőtelepítések és települések) összterületével fejeztük ki. Két térléptéket vizsgáltunk, lokális szinten a halmok 200 méteres környezetében, regionális szinten az adott kistájban számoltuk ki a kedvezőtlen élőhelyek arányát. A táji és élőhelyi filtereknek az állatok-illetve szél által terjesztett, a klonálisan jól terjedő valamint a tartós magbankkal rendelkező specialista fajok fajgazdagságára és borítására kifejtett hatását modellszelekció és általánosított lineáris modellek segítségével vizsgáltuk. Izolált élőhely-szigeteken az állatok illetve szél általi hatékony térbeli terjedés nem bizonyult jó stratégiának, ezen fajok borítása csökkent a lokális és a regionális szintű izolációval. Az izoláció negatívan hatott a tranziens magbankú fajok fajszámára, mivel ezek a fajok kevésbé képesek ellenállni a kis élőhely-szigetekre jellemző sztochasztikus zavarásoknak. A klonális terjedés előnyösnek bizonyult izolált élőhelyeken, mivel ezek a fajok képesek vegetatívan szaporodni és jobban tolerálják a kedvezőtlen környezeti változásokat. Az élőhelyi filterek a talajnedvesség, mikro-élőhely elérhetőség és a fényviszonyok megváltoztatása révén fejtették ki hatásukat a specialista fajok megtelepedésére és fennmaradására. A nagyobb lejtőszög, a kismértékű emberi zavarás és a fásszárúak kis borítása tartotta fenn a specialista fajok maximális fajgazdagságát. Eredményeink alapján a specialista fajok fajgazdagságát elsősorban az élőhelyi filterek, míg borításukat a tájképi filterek befolyásolták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése